321 - Földrengés

Ma délután ültem a fotelban és egy könyvet olvastam. 3/4 7 körül hangos morajlásra lettem figyelmes. A lépcsőház felől jött, ahol kémények vannak a szobát tőle elválasztó vastag falban. Olyan volt, mintha a kéményekből jönne a hang lentről felfelé. Elkezdtek remegni a könyvszekrények, csilingeltek benne az üvegtáblák és az állólámpa is mozgott. Jó fél percig tartott az egész, aztán elhalkult a morajlás és a remegés is abbamaradt. Elgondolkodtam, hogy ez vajon földrengés volt-e. Aztán később olvastam a neten, hogy 18:41-kor 4,8 erősségű földrengést észleltek Budapesten. Még nem tapasztaltam ilyet, félelmetes volt.

320 - Újra itt!

Tudom, hogy nagyon régen nem írtam, és ez nem volt szép tőlem. Most új év kezdődik és talán újra lesz kedvem bejegyzéseket készíteni.

Először is megpróbálom röviden összefoglalni az elmúlt fél évet.

Az unokáim szépen fejlődnek, aranyosak, egészségesek szerencsére. Ákos eleven és hiperaktív, mindent megért, de beszélni egy-két szó kivételével - mint anya, apa, mama, papa, nyami, vau-vau, cic, nem, jó - nem akar. Pedig szerintem tudna. Szereti a meséket nézni a tv-ben, de nem mindent, csak ami tetszik neki. Különben meg nem áll, pakol, és "rosszalkodik" de imádnivaló. Szereti az öcsikéjét, puszilgatja, ölelgeti és cipelné is, ha hagynák neki. Zsolti aranyos, nyugodt baba, már fél éves, szereti a hasát, próbál ülni ás állni is, és nagy szemekkel szemléli a világot.

Nyáron voltam nyaralni a kolléganőmmel Lellén, úgy mint már előző években is. Jó kis kikapcsolódás és pihenés ez minden évben. Kláriékkal is voltam szeptemberben külföldön, ezúttal a Magas Tátrában. Nagyon szép helyeken jártunk, nem hagyom ki jövőre sem, ha lehetőségem lesz rá. Osztálytalálkozó is volt szeptemberben, ezúttal a 39. Öröm találkozni a régiekkel és nosztalgiázni egy kicsit.

A munkában semmi változás nincs, sok és mi meg egyre kevesebben leszünk. Két kolléganő is nyugdíjba ment 2010-ben, és ez az idén is így folytatódik, amennyiben az új törvény ezt lehetővé teszi, remélem nekem is!

A karácsony csendesen telt. Nálunk 23-án kezdődött, itt voltak a Sanyiék és megajándékoztuk egymást. Sok szép ajándékot kaptam, nagyon örülök nekik. 24-én a Gabinál voltunk, mint mostanában minden évben. Zsuzsiék 26-án elmentek Pécsre, utána Komlóra és csak ma este jönnek haza. Így aztán egyedül töltöttem az év utolsó napjait. De nem unatkoztam, meglátogattam a Sanyit kétszer is, és buszoztam vele egy kicsit. Sétáltam egy jó nagyot a városban, teljesítve közben egy megbízatást is.

Mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat, boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok!

#319 - Testvérek

Ma meglátogattam a kórházban Zsoltit és anyukáját. Ákos is ott volt apával. Kérdeztem tőle: Mit szólsz a Zsoltihoz, tetszik? A válasz heves fejrázás volt. Ebben a korban még őszinték, azt mondják, amit gondolnak. Pedig jól megnézte közelről magának az öcsikét:

#318 - Zsolti

Ma hajnalban 1:52-kor megszületett a második unokám, Zsolt Kristóf. 3610 gr, 55 cm és gyönyörű. Mama és baba jól vannak.

#317 - Szlovénia 3. nap

Reggeli után fölpakoltunk a buszra, mert ide már nem jövünk vissza. Elindultunk Bled-be. Először megnéztük a középkori lovagvárat, mely a tó fölötti sziklára épült. Innen gyönyörű kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre.

Ezután a tó közepén lévő szigetre pletnáztunk (hajókáztunk) át, ahol megnéztük az ősi templomot és a körben elénk táruló kilátásban gyönyörködhettünk. A partról 97 lépcső vezet fel a domd tetejére, ahol a templom áll. A templom harangjáról az a hír járja, hogy ha háromszor megkondítják, teljesíti a kivánságokat. Mi is kipróbáltuk, aztán majd kiderül, hogy használ-e!

Visszatérve a partra végigsétáltunk a szállodák mellett és megnéztük Szlovénia híres nagyvilági üdülőhelyét. Az egyik cukrászdában a helyi specialitást, a krémest kóstoltuk meg.

Ezzel végetért a három nap kellemes része, már csak a hazautazás maradt, ami eseménytelenül telt - szerencsére.

#316 - Szlovénia 2. nap

Reggeli után kirándultunk a Szlovén Karszthegységbe, megnéztük a világhírű postojnai csaeppkőbarlangot. Kisvasúttal vittek bennünket a barlangban kb. 2 km-es szakaszon, onnan gyalogosan tettünk egy kőrsétát a cseppkövek között, majd visszafelé is a kisvasút vitt a felszinre. Az első barlangvasutat 1872-ben építették, az a mai pedig 1967 óta üzemel. A barlangban vannak különböző élőlények - bogarak, pókok, rákok - a legnevezetesebb az emberhal. 100 évig is elélhet, 20 cm hosszú, vak és külső kopoltyúval lélegzik. Mi is láttunk egyet belőlük.

A cseppkövek után megnéztük a Predjamai barlangvárat, ami a sziklafalba épült. Erazem Lueger építtette a 15. században, aki egy rabló volt és ez a vár volt a "főhadiszállása". A vár mögött a sziklában titkos átjárókon át is közlekedett, és amikor megtámadták a várat, így tudta élelemmel ellátni a várvédőket. Végül 1 éves ostrom után elárulta az egyik embere és így sikerült megölni.

A délutánt a szlovén tengerparton Piránban töltöttük. A szép kisvárosból elsősorban a tenger fogott meg bennünket. Gyönyörűen sütött a nap, jó meleg volt, fürdőzőket is lehetett már látni, de leginkább még csak napoztak a parton.

A tengerpartról visszabuszoztunk a szállásunkra, vacsoráztunk és még sétáltunk egy kicsit a környéken. Szerencsére mind a 3 napon ragyogó napsütés és jó idő volt, kívánni se lehetett volna jobbat.

#315 - Szlovénia 1. nap

A pünkösdi ünnepeken a szokásos tavaszi kirándulásomon voltam a Kláriékkal, ezúttal Szlovéniában. Korán reggel indultunk, végig az M 7-esen, átmentünk az új völgyhídon és észre se vettük, hogy már nem is Magyarországon vagyunk. Utunk első állomása egy meglepetés megálló volt, Trojánban megkóstoltuk a nevezetességnek számító helyi különleges fánkot. Lekvárral volt megtöltve, nagy volt és nagyon finom. Az első tervezett állomásunk Skofja Loka volt. Itt megnéztük a kisváros nevezetességeit, a püspöki várat, a Szent Jakab templomot, a városházát és a régi szép épületeket.

Skofja Loka megtekintése után a Szlovén fővárosba, Ljubljanába vitt az utunk. Megnéztük a különleges hármas hidat, a belvárost és a Székesegyházat.

Ezután a szállásunkra mentunk, ami a főváros mellett a repülőtér közelében volt. Láttuk felszállni a gépeket, de szerencsére a hangjuk nem hallatszott el odáig. Kaptunk finom meleg vacsorát is. Ebben a házban volt a szobám, ami nagyon kényelmes volt, mert egyedül voltam benne. Csak az ágy volt egy kicsit magas, és nem vittem magammal hegymászó felszerelést. :)

#314 - Szülinapi scrap

Zsuzsi megörökítette a kirándulásunkat, és mert nagyon tetszik, kiteszem ide, hogy mindenki megcsodálhassa!

#313 - Beszámoló

Nagyon rég óta nem írtam semmit a blogomba. Egyrészt azért, mert sokat dolgoztam és nem volt időm, másrészt mert semmi érdekes nem történt. A múlt héten szabadságon voltam, és próbáltam kipihenni az év első 4 hónapjának fáradalmait.  Fogjuk rá, hogy ez úgy-ahogy sikerült is.
Szombaton volt a születésnapom. Meghívtam az Alízt és a gyerekeket is, és így együtt volt a család. Zsuzsi sokat segített az ebéd elkészítésében, mondhatom, hogy a nagy részét ő csinálta. Húsleves volt cérnametélttel, joghurtos csirkemell, sajtgolyó krumplipürével és tiramisu. Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd és dugig ettük magunkat. Kaptam szép virágokat és apróbb ajándékokat.
Ebéd után elmentünk a Kopaszi-gátra sétálni és levegőzni. Nagyon szép hely, még nem voltam ott, de már sok jót hallottam róla. Most beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Jó levegő, szép napsütés és egy jó nagy séta koronázta meg a napot. Ákos nagyon elemében volt. Mezítláb szaladgált a homokban, marék-számra szedte a kavicsokat, elbugázta idegen lányok labdáját és nagyon jól érezte magát. Zsuzsit kézen fogva húzta maga után, a babakocsiban nem akart megmaradni. Jól ki is fáradt, mire visszaértünk az autókhoz.
Mikor hazaértünk és már nem kellett vezetni Levinek, ittunk az egészségemre. Ma anyák napja alkalmából fel lettem köszöntve, mindkét gyerekemtől szép virágot kaptam. Jó hétvége volt, szeretem, ha együtt van a család.

#312 - Rebecca

Zsuzsival szombaton este az Operett Színházban voltunk, Daphne du Maurier "A Manderley-ház asszonya" című regényéből készült új musicalt néztük meg. A többféle szereposztásból mi a Szinetár Dóra - Bereczki Zoltán főszereplő párossal láthattuk a darabot (nagy örömömre). A főbb szerepekben Polyák Lilla, Náray Erika és Bálint Ádám volt ismerős számomra.

A történettel a naiv, fiatal lány „Én” elmeséléséből ismerkedhetünk meg. „Én” egy Côte d'Azur-i szállodában ismerkedik meg Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét.
Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderley-be költözik, mely az első pillanattól rideg és barátságtalan számára. Ráadásul nyomasztóan nehezedik rá az első Mrs. De Winter emléke, aki a ház minden tárgyában, szegletében, főképp Mrs. Danvers, a házvezetőnő gondolataiban folyamatosan jelen van. Rebecca, Maxim meghalt feleségének szelleme, aki mint baljós árny ül rá a hatalmas házra - ugyanez mondható el a sátánian félelmetes Mrs. Danversről, aki Rebecca emlékének legfőbb őrzőjeként mindent megtesz, hogy megnehezítse a szerelmesek boldogulását.
Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit…